Az „Épületenergetikai innovációk, energiaközösségek, klímaváltozás és klímaalkalmazkodás városi környezetben” című szekció a XXX. Országos Urbanisztikai Konferencia délelőtti panelblokkjában, a Békásmegyer teremben valósult meg Szőllőssy Anita (Urbavis, Transzformátor Közösségi Energia Központ) és Tóth Bálint (Budapesti Corvinus Egyetem) vezetésével.
A szekcióban először annak egyik vezetője, Szőllőssy Anita, a Transzformátor Közösségi Energia központ képviseletében mutatta be „Közösségi energia barnamezőn - a Kazán Közösségi Ház a gyakorlatban” című prezentációját. Az előadás fő témája a szervezet székhelyeként is funkcionáló közösségi ház és közösségi energia kezdeményezés működésének bemutatása volt.
Az előadó először röviden ismertette a SZAKI - Szövetség a Közösségi Ingatlanfejlesztésért nevű szervezetet, amely üzemeltetési feladatokat lát el a közösségi energia kezdeményezésben. Ezt követte magának a területnek a bemutatása: a konferencia témájához különösen is kapcsolódott az előadás abban, hogy a bemutatott kezdeményezés az Orczy úton, a Ganz-telep szélén, egy korábbi ipari épületben kapott otthont. A kb. 1000 m2-es épület nagyobb részét a Gólya Szövetkezeti Presszó foglalja el, és kb. 440 m2 maga a Kazán közösségi ház területe, ahol 10 szervezet bérel helyiségeket különböző céllal (iroda, bölcsőde, kerámia műhely, rádió stúdió, szerkesztőség).
Ezt követte magának az energiaközösségnek a bemutatása. A Kazán Közösségi ház 2020-ban indult útjára, és 2021-ben kezdődött el a közösségi energia kezdeményezés alapját adó napelemek telepítése. Az előadó részletesen is kifejtette, hogy az energiaválság milyen mély hatást gyakorolt a közösség szervezeteire, és elkezdtek átfogóan is abban gondolkodni, hogy hogyan lehet mérni és csökkenteni a fogyasztást, illetve felmérték, hogy milyen energiahatékonysági beruházások támogathatják ezt a folyamatot. A megvalósult viselkedésbeli változtatások és korszerűsítések eredményeképpen a fűtésen 50 százalékos megtakarítást értek el a szervezetek. Fontos még kiemelni, hogy a közösség tagjai demokratikusan hozzák a döntéseket a bérlői plenáris összejöveteleken, a már említett SZAKI pedig az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat látja el.
Az épület tetejére egyébként egy 36 kWp kapacitású napelemrendszer került, amelynek bevételéből jelenleg egy energiaközösségi alap képződik. Ezt a szervezetek arra fogják használni, hogy további korszerűsítés menjen végbe az épületben.
A prezentáció ITT elérhető.
A következő előadó a Településfejlesztési Szövetség elnöke, Szebeni Dávid ismertette “A települési reziliencia közép-európai példái avagy mit tanulhatunk egy V4 partnerségben?” című előadását. Az előadás célja a TESZ egy projektje, a CEURES - Central European Urban RESiliency keretében szerzett tapasztalatok bemutatása volt, ami a Visegrádi Alap finanszírozásában valósult meg. A projekt keretében megvalósult kutatás, az anyagokból kézikönyv, oktató videók és jópélda gyűjtemény készült, illetve egy pilot képzés is zajlott Szegeden.
Az előadó által megfogalmazott fő kutatási kérdés, amire választ kerestek, az volt, hogy mi az, ami meghatározza a települések életét a jövőben, mire kell felkészülni? A projektben három hard tényezőt azonosítottak, mint (1) a klíma alkalmazkodás, (2) a védelmi képesség, vagyis potenciális katasztrófákra és esetleges háborúkra való felkészültség, illetve (3) a lakhatási válság, ami Budapesten is egyre látványosabb, de az egész régióban jellemző. Emellett három soft tényezőt is kiemelt az előadó. Ezek közül az első az önkormányzati adatgazdálkodás volt, amely az elmondottak szerint még gyerekcipőben jár sok magyar településen, mert a városi adatvagyon ismeretlen még sokak számára. A második a nemzetközi hálózatok fontossága volt, mert úttörő projektek számára azok a partnerek jelenthetnek támogatást, amik például UAI, Urbact, Horizon vagy Visegrádi Alap együttműködés keretében valósulnak meg. A harmadik említett tényező a kisközösségek fontossága volt, ami a reziliencia, az ellenállóképesség alapját adja.
Az előadó ezt követően néhány jópéldát említett meg. Az első a szegedi közösségi gyűlés volt, amely a Szegedi Tudományegyetem és a helyi önkormányzat együttműködése keretében valósult meg. Az említett esetben konkrét témák, mint például hulladékgazdálkodás vagy zöldfelületek kérdése mentén kérték ki az emberek véleményét. Egy másik kiemelt magyar példa a kecskeméti esőkertekhez kapcsolódott, amit egy helyi civil kezdeményezés indított el. Ezen kívül néhány régiós példát emelt még ki az előadó. Szlovákiában Somorja és Selmecbánya esetében például helyi összefogás alakult ki a menekült krízisre tett megoldási kísérletként. Lengyelországban a Narew folyó megtisztítása került jópéldaként említésre, ahol a helyi búvár egyesület kezdeményezésére közösségben valósult meg a folyó takarítása, a talált tárgyakból pedig popup kiállítás is készült.
Az előadó zárásként röviden a projektmenedzsment tanulságait emelte ki, mint az euró árfolyam figyelemmel követése, a dedikált projektmenedzsment fontossága, disszeminációs segítség, mesterséges intelligencia, közösségi média jó használata, illetve megfelelő tudománykommunikációs tevékenység.
A prezentáció ITT elérhető.
A szekció harmadik előadását a Transzformátor Energia Központ egy másik képviselője, Matisz Ferenc tartotta “Energiabeszerzés, közbeszerzés és energiaközösségek” címen. Az előadás fő célja az volt, hogy háttérismereteket nyújtson, elsősorban önkormányzati fogyasztók számára abban a kérdésben, hogy a megfelelő közbeszerzésen és energiabeszerzésen keresztül hogyan lehetnek hatással a megfizetendő energiaárakra, illetve hogy milyen előnyei lehetnek egy energiaközösség kialakításának.
Az előadó annak bemutatásával kezdte prezentációját, hogy a villamosenergia esetén milyen összetevői vannak a megfizetendő számláknak. Kiemelte, hogy ugyan a fogyasztás csökkenésével valóban kevesebb költség hárul ránk, de az energiabeszerzés során ennél átfogóbb stratégiát is alkalmazhatunk. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy az átlagos fogyasztói árnak egy része nem befolyásolható (mint a rendszerhasználati díj, az RHD), csak magára az energiaárra lehetünk hatással, erre kell felépítenünk a megfelelő energiabeszerzési stratégiát.
Az előadó ezt követően kitért néhány energiapiaci ismeretre is. Bemutatta az órás elszámolású energiatőzsde és az átlagos fogyasztói profilok kapcsolatát, szemléltetve, hogy a villamosenergia ár éjjel közel 0 Ft, míg az este 8-9 óra közötti csúcsidőben a legdrágább. Bemutatta, hogy a napelem telepítés hatására hogyan változik meg a fogyasztási görbe, illetve, hogy lesz az változó egyik napról a másikra az időjárás függvényében. Legfőbb tanácsként azt fogalmazta meg, hogy abban az esetben, ha megújuló energiaforrások vannak telepítve, a beszerzés olcsósítása során a maradék görbe árát kell alakítani. Vagyis olyan beszerzési stratégiát kell készíteni, ami alkalmazkodik a megújulókat tartalmazó profilgörbéhez. Másik fő elemként említette az előadó, hogy akkor érdemes ma naperőművet telepíteni, amennyiben az a mérő mögött helyezkedik el, vagyis helyben termel, így a fogyasztás csökkenésével az RHD is csökken.
Az előadó zárásként felhívta egy fontos lehetőségre a figyelmet. 2025. január 1-től a naperőművet birtokló háztartásoknak és más szereplőknek is, akik kiestek a szaldó elszámolásból, lehetősége lesz a megújulókból származó többlet termelést más piaci szereplőnek eladni, mint akitől az energiát vásárolják. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi minimális bevétel helyett annak akár többszörösét is kaphatják a megtermelt energiáért. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy ez az összeg önmagában még mindig csekély, azonban több szereplő termelése energiaközösségbe fűzhető össze. Az önkormányzatok számára jó lehetőség lehet azon lakosokkal való kapcsolat kialakítása, akiknek HMKE rendszere kiesik a szaldó elszámolásból, és a közös többlet termelést lehetne közösségi célra felhasználni, legyen az például egy szeretetotthon energiaellátásának biztosítása (itt akkor például akkor is történik fogyasztás, amikor a lakosság nem tartózkodik otthon), vagy közösségi energia alap létrehozása.
A prezentáció ITT elérhető.
A negyedik előadó Kulcsár Balázs, a Debreceni Egyetem docense volt, aki “Települési szélenergia - mérlegre téve” című előadását mutatta be a szekcióban. A gondolatébresztő előadás a szélenergia településen belüli hasznosításának lehetőségeit igyekezett felvillantani a hallgatóság számára.
Az előadó onnan indította a prezentációt, hogy röviden bemutatta a ReNewLand projektet. Ez a WWF Magyarország vezetésével törekszik arra, hogy szakpolitikai javaslatcsomagot dolgozzon ki a szélerőművek megvalósítási helyszíneinek kijelölése kapcsán, figyelembe véve a környezeti, társadalmi és műszaki korlátozó tényezőket.
A nagyméretű szél és naperőmű telepítések esetében elsősorban a településeken kívüli, újonnan bevont területek jöhetnek szóba, különösen igaz ez a szélenergia-termelés esetében. Azonban az előadó felhívta a figyelmet a körforgásos gazdaság elvére, illetve arra, hogy a városok jellemzően így is sok nyersanyagot és egyebet szívnak be környezetükből, míg sok hulladékot bocsátanak ki, és célszerű lenne területükön belüli megoldásokban gondolkodni. Főként mivel Magyarország 7 százaléka belterület, ahol multifunkcionális területhasználatban lehetne gondolkodni.
Példaként Debrecen, illetve a jelenleg megvalósítás alatt álló új BMW gyár esetét mutatta be az előadó, kezdve azzal, hogy Debrecen 778 ezer mwh/év fogyasztásának jelenleg 9 százalékát fedheti le a város kb. 6500 kiserőművének teljesítménye. A BMW gyár, amely 450 hektár zöldmezős beruházás keretében valósul meg, az ország egyik legnagyobb méretű naperőművét is magába foglalja 340 hektáron, ami a gyár energiaigényének mindössze 25 százalékát fedezi majd. Ez a példa is jól mutatja, hogy újabb területek lefedésével szemben fontos lenne belterületekben is gondolkodni, hiszen itt is rengeteg kihasználatlan potenciál van. A szél bevonása kapcsán több kérdés is felmerül, kezdve azzal, hogy a magyar energiastratégia nem számol ezzel, sőt, a jelenleg tervezett külterületi nagy erőművek is elsősorban az európai uniós igényeknek való megfelelést szolgálják. Emellett a jogszabályi környezet is tiltja a belterületi telepítést, 10 m magasságig van erre lehetőség. További aggályokat is kiemelt az előadó, mint a zaj- és fényterhelést, az alacsony szélpotenciált, településképi kérdéseket, illetve az esetleges lakossági ellenállást.
Ezzel szemben településképi jópéldaként az Eiffel toronyról beszélt az előadó, amit a világkiállítás után a lakosság le akart bontatni, most pedig nem tudnánk elképzelni Franciaországot enélkül. Ráadásul az Eiffel torony azért is jó példa, mert nem csak műemlékként funkcionál, energiatermelés is megvalós a szerkezetben kis méretű szélturbinák segítségével, amelyek az első emeleti ajándékbolt villamosenergia igényét elégítik ki. A zavart szélzóna kapcsán a Debreceni Egyetem műszaki karán telepített szélturbinát hozta az előadó jópéldaként. Ez az épület mentén, egy zavart szélzónában annyi energiát tud termelni, ami nem csak biztosítja az épület fogyasztását, de akkumulátorokra is termel, amelyek mindig teljesen töltve vannak.
Az előadó egy mintaszámítással zárta prezentációját annak kapcsán, hogy a BMW gyár kialakítása során telepített 1000 villanyoszlop többcélú hasznosításával, vagyis nap és szélenergia termeléssel a gyár energiaszükségletének hány százalékát tudná fedezni. Ezt a mintaszámítást kiterjesztette a Debrecen településén található 31 000 villanyoszlopra is, kiemelve, hogy ezek mind észrevétlen kisméretű erőművek, amik nincsenek hatással a településképre.
A prezentáció ITT elérhető.
Az utolsóelőtti előadó a szekció másik vezetője, Tóth Bálint volt, aki “Energetikai felújítások komplexitása a budapesti távfűtött lakótelepeken” című kutatásának eredményeit ismertette, mint a Budapesti Corvinus Egyetem doktorandusz hallgatója. Az előadás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból megvalósuló kutatás első két hónapjának nyers eredményeit mutatta be egy szűk kontextusban.
Az előadó először röviden ismertette a téma hátterét. A lakótelepek a világháború után mind Nyugat-, mind Kelet-Közép Európában népszerűek voltak, de utóbbi aranykora az 1970-es évekre tehető. Ekkorra nyugaton már nem volt jellemző ez az építési irányvonal, de a szocialista blokkban ez az aranykorszak, hiszen a lakótelepek jól tudták támogatni az államszocialista célokat. Érdekes, hogy a lakótelepek társadalmi helyzete ma is eltérő a két területen: Kelet-Közép Európában heterogén társadalmi helyzet jellemző, ami stabilitást jelent - ez menti meg ezeket a lakótelepeket az elszlömösödéstől a nyugatiakkal szemben. Az előadó kiemelte, hogy a rendszerváltás után több problémára is fény derült, mint például az elhanyagolt épületgépészet és környezet, illetve a parkolási és energetikai problémák is előtérbe kerültek. További érdekesség, hogy a privatizáció során ugyan a korábbi bérlők megkapták a lakásokat, azonban a társasházkezelők tapasztalata szerint a tulajdonosi szemlélet sokakban nem alakult ki.
Számos rehabilitációs program valósult meg az évek során, elsősorban európai uniós támogatásból, ami kiterjedt az energetikára, a zöldterület fejlesztésre, illetve társadalmi kérdések megoldására is. Magyarországon a panelprogram volt ennek a folyamatnak a legnagyobb manifesztációja, ami hivatalosan 2000-ben kezdődött, de 2005-ben indult el igazán. 2014-ben volt utoljára kiírás, ma már sajnos nem jellemző ez a típusú lehetőség. 2019-ben készült egy kutatás a program hatásáról, eszerint a budapesti lakótelepi lakások 23,3 százaléka esett át szigetelésen, 55,7 százalékban pedig semmilyen felújítás nem történt. Az előadó két fő gondolatot emelt ki a kutatásból: az 1970-es években épült nagy lakótelepek nagyobb arányban estek át szigetelésen, illetve érdekes, hogy a szigetelés elhanyagolható mértékben befolyásolja a lakások ingatlanpiaci árát.
Ezt követően tért rá az előadó a jelen kutatásra, amely fő kutatási kérdései arra fókuszálnak, hogy mi a budapesti távfűtött lakótelepi épületek jelenlegi felújítottsági szintje, illetve hogy hogyan függenek össze az egyes felújítási módok egymással, valamint az épületek fizikai tulajdonságaival. Az előadó röviden a módszertant is bemutatta: a kutatás a BKM FŐTÁV adatbázisából dolgozik, így épületszintű adatok állnak rendelkezésre a fizikai sajátosságok kapcsán, illetve arról, hogy milyen felújításokkal mentek már végbe. A geokódolással azonosított címadatok után a mintát a faladatok illetve elhelyezkedés alapján szűkítették a lakótelepekre. Ezután pedig lehetőség volt elemezni, hogy mi az egyes lakótelepek felújítottsági szintje szigetelés, ablakcsere és fűtéskorszerűsítés tekintetében.
Az eredmények azt mutatják, hogy a dél-budai lakótelepek azok, ahol magasabb a szigetelés és a megvalósult nyílászáró cserék aránya is, illetve itt a legmagasabb a szabályozhatóság (radiátorokra szerelt szabályozók). Érdekesség, hogy ugyan a nagyobb lakótelepeken jellemző a szabályozhatóság, a költségosztó, egyéni fogyasztásmérő kevésbé gyakori. Megújuló energiát használó lakótelepek esetében Őrmező és a Népfürdő utcai lakótelep emelhető ki. A vizsgált tulajdonságok alapján képzett komplex mutató szerint is a nagy telepek azok, ahol jellemzőbbek a felújítások. Ki lehet emelni továbbá, hogy a nagyobb magasságú lakótelepen és a több lakással rendelkezőknél is nagyobb a felújítottsági szint.
Az előadó zárásként elmondta, hogy kutatása folytatásában arra fog fókuszálni, hogy megvizsgálja, hogyan függ össze a felújítottsági szint a lakótelepeken élők társadalmi státuszával.
A prezentáció ITT elérhető.
A szekció utolsó előadója Szkalisity András, aki Dr. Nagy Gyulával közös kutatásainak eredményeit mutatta be “Az energiaszegénység térbeli megjelenése Szeged példáján” című előadásában.
Az előadó témájának kontextusba helyezésével kezdte előadását. Kifejtette, hogy a globális klímaváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásának eredménye, hogy az otthoni hőség mérséklése miatt folyamatosan nő az energiaigény, azonban társadalmi rétegenként eltér az adaptációs képesség. Alapvetően meghatározó tényező a foglalkoztatás, a jövedelmi helyzet és az épületek állapota. A városok heterogén összetételükkel jó vizsgálati helyszínei a kutatásnak, mert megfigyelhetőek a társadalmi rétegek közötti különbségek.
Ezt követően az előadó témavezetője korábbi, illetve saját aktuális eredményeire támaszkodva mutatta be a vizsgálat jelenlegi állását. A megfogalmazott kutatási kérdések között arra fókuszált, hogy mérhető-e az energiaszegénység, hogy van-e annak területi mintázata, illetve milyen kapcsolat figyelhető meg a városrészek társadalmi összetétele és az épületállomány valamint az energiaszegénység között? Módszertan tekintetében az előadó három különböző adatbázist említett: kutatásában támaszkodott az ÉTDR adatbázisra, amely a Szegeden belül formálódó városrészek kiválasztásában volt segítségére; elemezte a 2022-es népszámlálás munkaerőpiaci státusszal és energetikai átállással kapcsolatos adatait, illetve vizsgálta a rendelkezésre álló energetikai tanúsítványok összetételét. A tanúsítvány rendszer 12-es skáláját, a jogszabályi változások után egységesítve, a régi és új skálákat egy 6-os skálán összegezve vizsgálta.
Ezt követően az előadó bemutatta a kutatás eredményeit. Az ÉTDR adatok alapján láthatóvá vált, hogy hol van átalakulás, intenzív folyamat a településen, így kerültek mintaterületek leválogatásra 15 különböző városrészben, ebből 4-et szemléltetett prezentációjában. Kiemelte, hogy alapvetően meghatározó az időbeliségi skála, legjobb besorolásba az új lakóparkok kerültek, jellemzően magas státuszú lakossággal, majd a kiskertes és kisvárosias területek, végül pedig azok a korábban környező falvak, amik a város terjeszkedése során szabályozásként kertvárossá definiálódtak.
A bemutatott példák közül a legmodernebb a Liliom park, amely klimatizáltság szempontjából is kiemelt, magas foglalkozási osztályba tartoznak, illetve itt nincsenek alacsonyabb tanúsítvány értékek. Érdekesség a jövőre vonatkozóan, hogy ez a terület nagyon közel fekszik egy aktuálisan megvalósuló jelentős beruházáshoz, ami nagyban befolyásolhatja majd a társadalmi összetételt. Ezt követte Tompasziget, egy kiskertes mintaterület szemléltetése, ahol magas a jó minőségű épületek aránya, de alacsonyabb a társadalmi státusz. Ez a jelenség mutatja, hogy a kiskertes övezet jól tud adaptálódni, a kis méretű ingatlanokat könnyebb megújítani. Móraváros, mint kisvárosias mintaterület már nagyon vegyes képet mutat. Az elmúlt években dzsentrifikációs folyamatok indultak meg, de ez a terület korábban részeiben szegregátumként volt nyilvántartva és még ma is feltárhatóak zárványok, ahol a szegénységi kitettség és energia felhasználhatóság problémát jelent. Az utolsó bemutatott példa Kiskundorozsma volt, ahol már kiemelt kérdés az energiaszegénység. Az egykori önálló falu területén régi az ingatlanállomány, itt az energia tanúsítványok több mint fele az utolsó két kategóriába esik, ezekben az ingatlanokban energia szempontjából az optimális érték többszöröse kerül felhasználásra. A szegénység mértékét az is mutatja ebben a városrészben, hogy itt a legmagasabb az igényelt szociális tűzifa támogatás.
Az előadó összegzésként azzal a gondolattal zárta prezentációját, hogy amint már ezek az eredmények is mutatják, látható a kapcsolat abban, hogy a különböző foglalkozási osztályoknak eltérő adaptációs képességük van a klimatizáltsághoz való alkalmazkodásban, a magasabb osztályoknál sokkal jellemzőbb a képesség.
A prezentáció ITT elérhető.
Comments